Kiderült, hogy ma nemzeti ünnep van Borneón, de reméltük, hogy emiatt azért nem lesz olyan nagy tömeg a szigeten, ahova menni szerettünk volt. Mai napra megint egy pihenőnapot adtunk magunknak, és strandolni akartunk valamelyik szigeten. Mivel eddig a Sulug és a Mamutik szigetet nem láttuk, és a leírásokból úgy tűnt a Sulug szigetre nem érdemes menni, így a Mamutik mellett döntöttünk. De előtte még reggelizni akartunk valamit, ami nem volt könnyű feladat. Bárhová mentünk, mindenütt ugyanazt a kaját eszik reggelire is, amit ebédre vagy vacsorára. Emlékeztünk, hogy a kikötő közelében volt egy Starbucks, de ez a szállás is egy kicsit távol volt a kikötőtől, így a Grabot rendeltünk. Végül is pont egy Mc Donalds előtt tett ki az autó, így oda tértünk be reggelire. Sajnos nem voltak a helyzet magaslatán, a kávéfőzőből kifogyott a meleg víz, így nem jött gőz, fogalmuk sem volt mennyi idő alatt "oldódik" meg a probléma. Nem vártunk tovább, ott hagytuk őket, és átmentünk a Starbucksba. Bár ezek az üzletláncok egyáltalán nem olcsók itt, de legalább a megszokott minőséget kaphattuk.
Mire kiérünk a kikötőbe, a megszokott helyünkön már nem tudtunk hajójegyet venni, minden hely elkelt. Ezek a társaságok úgy működnek, hogy ahány embert ők visznek el, annyinak a visszaútjáról is gondoskodnak. Szerencsére még találtunk egy másik társaságot, akinek a kb. fél óra múlva induló motorcsónakjában még volt hely.
Nagyon meleg volt ma is, így alig vártuk, hogy megérkezzünk. Az egész napot pihenéssel, strandolással akartuk eltölteni, hiszen ez volt az utolsó lehetőségünk a pancsolásra.
Ez a nyaralás most nem a strandolásról szólt, mindössze 3 napot töltöttünk a beachen, de az az igazság, hogy tengerpart Európában is van bárhol, de orangutánok, nagyorrú majmok, trópusi növényzet, madarak, és még sorolhatnám, nem akárhol. Így egy percet sem sajnálok, amit ilyen különböző kalandokkal töltöttünk. De azért élveztük ezt a relaxot is, hiszen nemsokára lejár a szabadságunk, visszatérünk a munkás hétköznapokba, és egyáltalán nem pihentük ki magunkat.
Szóval megérkeztünk a szigetre, és örültünk, mert úgy tűnt, hogy nem volt annyira zsúfolt.
Végigsétáltunk a parton, hogy hol lenne a legjobb leteríteni a törülközőnket, hol a legjobb a víz és a part. Voltak helyek, ahol kövesebb volt a víz, bár vittük a gumicipőnket, mégis inkább a kőmentes helyet preferáltuk. Találtunk is egy helyet, ami minden szempontból megfelelt.
A víz olyan volt mint egy kádfürdő, annyira kellemesen meleg. Akár egész napot el lehetne tölteni benne.
Délután a strandolás mellett kipróbáltuk a snorkelelést is. Nem is gondoltuk, hogy ennyire jó. El sem tudom mondani mennyi szebbnél szebb színes halat láttunk, csíkosat, pöttyöset, mindenféle színekben. Volt egy rózsaszín hal, amelyik annyira érdeklődő volt, többször is teljesen közel úszott az arcomhoz, és ott tátogott mellettem. Valamit mondani akart? Korallokat is lehetett látni, többféle színben, formában. Néhol olyan sekély volt a víz, hogy a békatalpammal nem is mertem evezni, nehogy megrugjam őket. A tenger feneke tele volt fekete tengeri sünökkel, amiknek hosszú tüskéik vannak, és egy kicsit tartottam attól, nehogy hozzáérjek egy ilyenhez. A víz felszínén nehéz volt megállapítani, hogy fél méter vagy több vagy kevesebb volt alattam, de nagyon közelnek látszottak. Azt sem tudtam, ha ezek megszúrnak, okoznak-e valamilyen mérgezést is, vagy csak a kellemetlen szúrást. De végül is nem volt gond, nem értem semmihez hozzá. Az egy óra hamar eltelt, vissza kellett vinni a felszerelést a kölcsönzőbe (mert csak pipát hoztunk otthonról). Most már így utólag sajnálom, hogy nem próbáltuk meg a többi szigeten is a snorkelelést, biztosan ott is sok szépet láttunk volna.
Nagyon érdekes volt látni egy csoportot, akik megérkeztek a szigetre, leültek egy asztalhoz, elővették a mobiltelefonjaikat, és egyfolytában azt nyomogatták. Nem is néztek körül, nem is mentek be a vízbe, csak a telefonjaikkal voltak elfoglalva. Ilyenkor persze megfordul az ember fejében, hogy az ilyen egyáltalán miért jön ide?
A napot a szigeten töltöttük, és 4-re kellett a molóra mennünk. Elindultunk visszafelé egy igencsak szakadt csónakkal, aztán, mint a múltkor, most is leállt a motor a víz közepén. De most azt volt a különbség, hogy nem volt extra üzemanyag a csónakban. Hogy lehet úgy elindulni, hogy nem biztosak lesz-e elég az egész útra? Még szerencse, hogy volt összeköttetése a parttal, így a vezető tudott segítséget kérni. Legalább negyed órát dobáltak bennünket a hullámok, különösen rossz volt, amikor a közelünkben ment el egy másik csónak, és már kezdtem érezni, hogy felkavarodik a gyomrom. Végre megérkezett a segítség, aztán kis idő múlva kikötöttünk a parton.
Először visszamentünk a szállásunkra, aztán elmentünk egy helyre, középen sok-sok asztallal, körben pedig sok-sok aquarium, bennük mindenféle halak és más tengeri lények úszkáltak, amiből ki lehetett választani a vacsorára valót. Itt egy olyan halat ettem, amit még soha, spotted grouper-t (na ezt aztán egyáltalán nem tudom, hogy mondják magyarul), amit talán csak az Indiai Óceánból lehet kifogni. Teljesen más volt az íze mint az eddig evett halaknak, kicsit édeskés. De nagyon finom volt.
Miközben vacsoráztunk, végignézhettünk egy kultúrális műsort. Táncosok, különféle helyi öltözékben különféle táncokat adtak elő. Még nagy tollakkal díszítve, fuvócsővel (amibe tették a mérges nyilakat, hogy az ellenséggel elbánjanak) ellátva is megjelentek, amit a nézőközönségből előrehívott emberek is kipróbálhattak. Mindegyiknek sikerült kipukkasztani a lufit, úgy látszik egész könnyen lehet vele célozni. A legérdekesebb az a tánc volt, amit egyszerre egy vagy két ember csinált, a többiek vastag bambusz nádakat mozgattak ütemre a földön. A táncosnak a bumbuszok közé kellett ugrani, hogy egyikhez se érjen hozzá. Különösen a táncosok közül a legkisebb kisfiú volt nagyon ügyes.
Láthattuk a helyi gonga dobot, ahol többfajta méretű gonga volt egymáshoz erősítve, amik különféle hangot adtak ki. Nagyon örültünk, hogy véletlenül ilyen helyre keveredtünk, legalább egy kicsit láthattunk a helyi kultúrából is.
A műsor végetért, a vacsora elfogyott (Vilmos még egy kókuszgolyóban felszolgált kókusz puddingot is kipróbált), már csak a számla kifizetése volt hátra, ami bizony nem volt olcsó. Pedig azt hinné az ember, Ázsiában van, a sziget körül rengeteg a hal mindenfelé, de mint megtudtuk, a legtöbb üzletet (többek között ezt is ahol vacsoráztunk) a kínaiak bitorolják, és igyekeznek minél nagyobb hasznot csinálni mindenből.
Nagyon meleg volt ma is, így alig vártuk, hogy megérkezzünk. Az egész napot pihenéssel, strandolással akartuk eltölteni, hiszen ez volt az utolsó lehetőségünk a pancsolásra.
Szóval megérkeztünk a szigetre, és örültünk, mert úgy tűnt, hogy nem volt annyira zsúfolt.
Végigsétáltunk a parton, hogy hol lenne a legjobb leteríteni a törülközőnket, hol a legjobb a víz és a part. Voltak helyek, ahol kövesebb volt a víz, bár vittük a gumicipőnket, mégis inkább a kőmentes helyet preferáltuk. Találtunk is egy helyet, ami minden szempontból megfelelt.
A víz olyan volt mint egy kádfürdő, annyira kellemesen meleg. Akár egész napot el lehetne tölteni benne.
A napot a szigeten töltöttük, és 4-re kellett a molóra mennünk. Elindultunk visszafelé egy igencsak szakadt csónakkal, aztán, mint a múltkor, most is leállt a motor a víz közepén. De most azt volt a különbség, hogy nem volt extra üzemanyag a csónakban. Hogy lehet úgy elindulni, hogy nem biztosak lesz-e elég az egész útra? Még szerencse, hogy volt összeköttetése a parttal, így a vezető tudott segítséget kérni. Legalább negyed órát dobáltak bennünket a hullámok, különösen rossz volt, amikor a közelünkben ment el egy másik csónak, és már kezdtem érezni, hogy felkavarodik a gyomrom. Végre megérkezett a segítség, aztán kis idő múlva kikötöttünk a parton.
 |
| Azt a halat kérem! |
Láthattuk a helyi gonga dobot, ahol többfajta méretű gonga volt egymáshoz erősítve, amik különféle hangot adtak ki. Nagyon örültünk, hogy véletlenül ilyen helyre keveredtünk, legalább egy kicsit láthattunk a helyi kultúrából is.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése