Előzmények

Nem is tudom hol kezdődött. Már régóta gondolkodtunk, hova és mikor mehetnénk az idén szabadságra. Most már nem olyan könnyű összehangolnunk, hiszen nekem nem olyan egyszerű kivenni szabadságot, mert elég sok emberhez kell alkalmazkodnom. Végül is augusztus második felében sikerült megállapodnunk. Ezután hosszas keresgélés kezdődött, hogy ebben az időben hol van jó idő, ahol tudunk is valamit csinálni, nemcsak a tengerparton feküdni. Valahogy az utóbbi időben egyre jobban érzem, hogy talán már nincs olyan sok évünk hátra, amikor kalandos dolgokat tudunk csinálni, így inkább a pihizős nyaralásokat meghagyjuk nyugdíjas korunkra.

Ázsia nagy részén ilyenkor esős évszak van, de kiderült, hogy Malájzia időjárása megfelelő ebben az évszakban. Így nem sokat hezitáltunk, hanem lefoglaltuk a repülőjegyet Singapurba, hogy majd onnan repülünk Malájziába (mert így olcsóbb volt). Malájziához tartozik egy szigetnek, Borneónak egy része, így gondoltuk, hogy majd oda is átruccanunk egy rövid időre.

Egy idő után amikor már azt kezdtük nézegetni, hogy mit is csinálhatnánk, rájöttünk hogy ez a sziget olyan csodálatos, hogy egy pár nap semmiképpen sem elég, hanem itt fogjuk tölteni az egész nyaralásunkat, mint a két és fél hetet.

Borneó szigete a harmadik legnagyobb sziget a világon. 73%-a Indonéziához tartozik, az északi rész pedig Malajziához, kivéve egy pici kis önálló állomot, Brunei-t. A Malajziához tartozó résznek két állama van, Sarawak és Sabah, Sarawak fővárosa Kuching, Sabah fővárosa pedig Kota Kinabalu, ahol Malájzia legmagasabb csúcsa található.

Azt már láttuk, hogy ez több lesz, mint egy átlagos nyaralás, úgyhogy indokot is kerestünk, hogy miért is engedjük meg magunknak ezt a luxust. És persze aki keres az talál, így én is találtam indokot. Én jövő márciusban leszek 60 éves, Vilmos idén nyáron volt 55, szóval ezt a két kerek évfordulót fogjuk ilyen módon megünnepelni.

Szabad időmben próbáltam megkeresni azokat a dolgokat, látványosságokat, amiket mindenképpen meg kell nézni, ha már ott vagyunk, és  szinte minden web oldalon elsőként javasolták a Kinabalu hegy megmászását. Elsőre lehetetlennek tűnt, hiszen 4095 méter magas, de kiderült, szinte az egyetlen ilyen magasságú hegy, ami viszonylag könnyen, amatőrök által is megmászható, és ilyen magasságban még oxigén palack sem szükséges. Természetesen igényel „némi” fittséget, edzést, így egy pár este Vilmossal elmentünk intenzív gyaloglásra, amikor is egy óra alatt majd 7 km-t gyalogoltunk a környéken. De azért úgy láttuk, talán ennél többre is szükség van, hegyet is kellene mászni, így jött a képbe Snowdon.