A Helsinkiből induló járatunk is időben indult. Ennek a Finnairnek nagyon kényelmes gépei vannak, különösen ez a nagyobb, amivel most utaztunk. Elhelyezkedtünk, aztán kis várakozás után fel is szálltunk. Kiderült, kár volt a reptéren ennünk, mert az utat vacsorával kezdtük. Na azért ez nem volt annyira kiadós, meg finom, azért a nagy részét mégis megettem. Vacsora után még megnéztem egy filmet, hogy jobban elálmosodjam, aztán megpróbáltam aludni. Hát nem jártam túl sok sikerrel, hiába fészkelődtem, nem találtam kényelmes poziciót az alvásra. Fogalmam sem volt igazában mennyi az idő, már Helsinkiben két órával előbbre jártunk, most a levegőben még további órákat mentünk előre. Nagy nehezen órák múlva csak elaludtam, még álmodtam is, aztán a nagy rázkódás és a hangszoró hangja ébresztett fel, hogy csatoljuk be magunkat a turbulencia miatt. Ezután még próbálkoztam további alvással, de nem igazán sikerült.
Mikor végül is "felébresztettek" bennünket, és én "Jó reggelt"-re és reggelire számítottam, ezzel szemben "Jó Délutánt" köszöntek, és valami ebédfélét kaptunk. Ezután már készülődtünk a leszállásra. Helyi idő szerint 16.18-kor, 10 perccel az érkezési idő előtt leszálltunk.
Megérkeztünk Singapurba, a Changi Repülőtérre, ami hatalmas! Itt akár egy napot el lehetne tölteni a nézgelődéssel. De most nem volt időnk nézgelődni, magunknak kellett visszaszerezni a csomagjainkat, mert a következő járatot, amivel eljutunk Kuchingba, Borneó szigetére, külön foglaltuk le. Szerencsére a csomagjaink is megérkeztek, átjutottunk az útlevél vizsgálaton, aztán megkerestük az indulási állomást. Persze ez nem volt könnyű feladat egy ekkora repülőtéren megtalálni, hogy hova is kell mennünk, de azért sikeresen megoldottuk a feladatot. Át kellett vonatoznunk egy másik terminálra, de nem volt túl messze. Volt időnk, hogy kényelmesen becsekkeljük a 18.45-kor induló járatunkra, ami ha igaz 10 perc késéssel fog indulni. Arra azért nem volt időnk, hogy egy kávé mellett ücsörögjünk egy kicsit, de azért egy take away kávét mégis sikerült elszürcsölnöm, mire felszálltunk az eddiginél már sokkal kisebb gépre (tipikus, Magyarországra menő Wizzair gépek). A szigeten való ottlétünk alatt sokat fogunk repülni kis helyi járatokkal, remélem azért biztonságosak lesznek.
Végül is 20 perc késéssel indultunk, és ugyanennyi késéssel érkeztünk Kuching repülőtérre. Összehasonlítva Changival, ez csak egy kis falusi reptér. Singapurban nem éreztük a meleget, mert nem mentünk ki a repülőtér területéről, de amikor itt kimentünk, annak ellenére, hogy már este 9 óra után voltunk, mellbevágó volt a meleg, és érezni lehetett milyen párás a levegő. Lefoglaltunk egy repülőtéri taxit, ami már rögtön rendelkezésre is állt, és kb fél óra alatt eljutottunk a szállásunkra, a Tune Hotelbe. Sötét is volt, fáradtak is voltunk, így nem sokat láttunk a körülöttünk lévő világból, de azt láttuk, hogy Kuching jóval nagyobb, mint gondoltuk. Becsekkeltünk, és elsőre egy nagyon fapados szobát kaptunk, ami egy "kicsit" másképp nézett ki, mint amikor foglaltuk. Szerencsére Vilmos el tudta intézni, hogy kapjunk egy jobbat, ami már sokkal jobb, és a légkondi is rendesen működik. Némi információt szereztünk a recepción, hogy hogyan tudunk eljutni a holnapi programunkhoz, és bár mi busszal terveztünk odajutni, biztonságosabbnak tűnik egy Überhez hasonló taxitársasággal menni. Még elmentünk egy közeli kisközértbe vizet venni, aztán némi pakolászás után megtaláltuk a holnapra szükséges ruhadarabokat. Azt már látom, hogy egyszer nyúltunk csak a hátizsákokhoz, de már most úgy tűnik, nem fog visszaférni, amik benne voltak. Jó kis program lesz majd egy pár nap múlva megint mindent visszapaszirozni. A mai vacsorát kihagytuk, inkább minél előbb ágyba igyekeztünk, és reménykedtünk, hogy az időeltolódás miatt nem fogunk hajnalban felébredni, hanem kellőképpen ki tudjuk aludni magunkat.
Mikor végül is "felébresztettek" bennünket, és én "Jó reggelt"-re és reggelire számítottam, ezzel szemben "Jó Délutánt" köszöntek, és valami ebédfélét kaptunk. Ezután már készülődtünk a leszállásra. Helyi idő szerint 16.18-kor, 10 perccel az érkezési idő előtt leszálltunk.
Megérkeztünk Singapurba, a Changi Repülőtérre, ami hatalmas! Itt akár egy napot el lehetne tölteni a nézgelődéssel. De most nem volt időnk nézgelődni, magunknak kellett visszaszerezni a csomagjainkat, mert a következő járatot, amivel eljutunk Kuchingba, Borneó szigetére, külön foglaltuk le. Szerencsére a csomagjaink is megérkeztek, átjutottunk az útlevél vizsgálaton, aztán megkerestük az indulási állomást. Persze ez nem volt könnyű feladat egy ekkora repülőtéren megtalálni, hogy hova is kell mennünk, de azért sikeresen megoldottuk a feladatot. Át kellett vonatoznunk egy másik terminálra, de nem volt túl messze. Volt időnk, hogy kényelmesen becsekkeljük a 18.45-kor induló járatunkra, ami ha igaz 10 perc késéssel fog indulni. Arra azért nem volt időnk, hogy egy kávé mellett ücsörögjünk egy kicsit, de azért egy take away kávét mégis sikerült elszürcsölnöm, mire felszálltunk az eddiginél már sokkal kisebb gépre (tipikus, Magyarországra menő Wizzair gépek). A szigeten való ottlétünk alatt sokat fogunk repülni kis helyi járatokkal, remélem azért biztonságosak lesznek.
Végül is 20 perc késéssel indultunk, és ugyanennyi késéssel érkeztünk Kuching repülőtérre. Összehasonlítva Changival, ez csak egy kis falusi reptér. Singapurban nem éreztük a meleget, mert nem mentünk ki a repülőtér területéről, de amikor itt kimentünk, annak ellenére, hogy már este 9 óra után voltunk, mellbevágó volt a meleg, és érezni lehetett milyen párás a levegő. Lefoglaltunk egy repülőtéri taxit, ami már rögtön rendelkezésre is állt, és kb fél óra alatt eljutottunk a szállásunkra, a Tune Hotelbe. Sötét is volt, fáradtak is voltunk, így nem sokat láttunk a körülöttünk lévő világból, de azt láttuk, hogy Kuching jóval nagyobb, mint gondoltuk. Becsekkeltünk, és elsőre egy nagyon fapados szobát kaptunk, ami egy "kicsit" másképp nézett ki, mint amikor foglaltuk. Szerencsére Vilmos el tudta intézni, hogy kapjunk egy jobbat, ami már sokkal jobb, és a légkondi is rendesen működik. Némi információt szereztünk a recepción, hogy hogyan tudunk eljutni a holnapi programunkhoz, és bár mi busszal terveztünk odajutni, biztonságosabbnak tűnik egy Überhez hasonló taxitársasággal menni. Még elmentünk egy közeli kisközértbe vizet venni, aztán némi pakolászás után megtaláltuk a holnapra szükséges ruhadarabokat. Azt már látom, hogy egyszer nyúltunk csak a hátizsákokhoz, de már most úgy tűnik, nem fog visszaférni, amik benne voltak. Jó kis program lesz majd egy pár nap múlva megint mindent visszapaszirozni. A mai vacsorát kihagytuk, inkább minél előbb ágyba igyekeztünk, és reménykedtünk, hogy az időeltolódás miatt nem fogunk hajnalban felébredni, hanem kellőképpen ki tudjuk aludni magunkat.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése