Szingapúr

Hát hihetetlen, de ennek a nyaralásunknak is a végére értünk! Mivel a hazafelé járatunk Szingapúrból egészen késő este. 23.35-kor indul, úgy gondoltuk ezt a napot Szingapúrban töltjük, hogy egy kicsit ott is körülnézzünk. Bár nem olyan sok idő, de azért több, mint a semmi. Sikerült minden cuccunkat elpakolni (most már azért kicsit kevesebb volt, hogy minden kaját, nasit megettünk), hívtunk egy Grabot,

kimentünk a repülőtérre és a 9,15-ös járattal elhagytuk Kota Kinabalut, és egyben Borneót is. Menetrendhez képest korábban, 11.20 környékén már Szingapúrban landoltunk.

Mint már idefele jövet is említettem, hihetetlen nagy és szép ez a repülőtér, és biztosak voltunk benne, hogy csomagjainkat is itt hagyhatjuk egy csomagmegőrzőben.

Sikerült is, aztán beültünk egy taxiba, hogy a központba vitessük magunkat. Bár a repülőtér hatalmas, maga az ország nagyon kicsi, mindössze egy városállam. Északon a Johori-szoros választja el Malájziától, délen közel 60 kicsiny sziget tartozik hozzá. 1965 óta független állam, azóta rohamos fejlődésnek indult. Annak idején a Brit gyarmatbirodalom központja volt. Stratégiai jelentőségű kikötője hamarosan a világ egyik legfejlettebb városává tette, és a felmérések szerint ez a legkevésbé korrupt állam. Ma már alig lehet elképzelni, hogy alig 100 évvel ezelőtt szemetes, cölöpházakkal teletűzdelt kis kikötő volt, hiszen ma központjában a leghatalmasabb bankok és társaságok felhőkarcolói állnak a modern sugárutak és üzletek mellett. A kis államban szigorú törvények védik a környezetet, és súlyos büntetést szabhatnak ki arra, aki közterületen szemetel, köpköd, cigarettázik, eszik, rágógumizik, nem a kijelölt helyen megy át az úttesten vagy akár nem öblíti le a WC-t a nyilvános illemhelyen. A világon Szingapúrban követik el a legkevesebb bűncselekményt. A közvélemény általában támogatja az ország szigorú törvényeit. Egyetértenek a drogcsempészeket sújtó halálbüntetéssek, a pornográfia tilalmával és a politikai véleménynyilvánítás korlátozásával – cserébe virágzó gazdasági körülmények között élhetnek. (Viszont a prostitúció megengedett.)

Itt is nagyon meleg volt, de nagyon borús volt az idő. Az, hogy milyen nagy a páratartalom, már fel sem tűnt, hiszen Borneóban már hozzászoktunk. A mai napért Vilmos volt a felelős, ő talált programokat. Először a taxival a központba vitettük magunkat, hogy egy órás hajótúra keretében egy kicsit meglássuk ezt a hihetetlen várost.

Megvettük a jegyet, és pár perc várakozás után már el is indultunk a Singapore folyón.

A folyó parton közvetlenül a régi, gyarmati időkből származó kis házak kiűlős éttermekké alakultak át, mögöttük azonban a felhőkarcolók uralják a terepet.



Bár különösképpen nem rajongunk a nagyvárosokért, inkább a természetet kedveljük, de ez a nagyváros mégis magával ragadott bennünket.

Hihetetlen volt a látvány, a magas felhőkarcolók, és egyéb épületek, 

a sétáló hídak a folyó felett...

Nem győztünk kattintgatni.

Kulturális központ

Luxus szálloda

Merlion Szobor

Az sem zavart bennünket, hogy közben az eső is el kezdett cseperegni, bár ez kicsit rontotta a fényképek minőségét. 

Az egy óra hamar letelt, visszatértünk a kiinduló állomásra. Úgy gondoltuk, mielőtt gyalogosan is egy kicsit felfedezzük a várost, először megebédelünk.

Kiderült, ez igen jó ötlet volt, mert úgy tűnt, már alig van nyitva valami.

De azért sikerült találnunk egy kínai éttermet, ahol megebédeltünk.

Később, amikor tovább sétáltunk, még találtunk éttermeket, amik nyitva voltak, és olcsóbbak voltak, mint ahol mi ettünk.
De most már úgyis mindegy volt, így inkább nem bosszakodtunk ezen. 

Elgin Bridge

Tovább sétálgattunk a folyó parton.

Most közelebbről is láthattunk mindent, mint a hajóból.

De olyan meleg volt, hogy hamarosan újra meg kellett pihennünk, felfrissíteni magunkat. Végül is nem rohantunk sehova, egy kicsi relaxálás igazán ránk fért az intenzív holiday után.

Caveagh Bridge

Hosszú séta után eljutottunk a kultúrális, zenei központhoz, amely épületet a helyiek duriánnak neveznek, mert az épület erre a gyümölcsre emlékeztet. Állítólag a gyümölcs nagyon finom, de iszonyatosan büdös. Felvágott állapotban tömegközlekedésen nem szállítható, illetve szállodába nem vihető be.

Az épület aulájában éppen egy esti előadásra készülődtek, hangoltak.

Megkérdeztünk valakit, hogy a fő előadó termet láthatnánk-e, és bár nem volt vezetett túra ideje, mégis egy pár percre bekukkanthattunk. 

Nemsokára elérkezettnek láttuk az időt egy délutáni kávézásra és süteményezésre.

Még mindig volt egy kis időnk, így inkább búcsút vettünk a felhőkaracolóktól, és egy kicsit távolabbra sétáltunk, és a “Gardens by the Bay” felé vettük az irányt. 

Útközben közelebbről is láthattuk a Marina Bay Sand Hotelt, ami egy igazi luxushotel, a tetején a Sky parkkal, úszómedencével,

természetesen csak a milliomos vendégek számára, hiszen a szálloda állítólag a világon a legdrágább, és építése is a legköltségesebb volt.

A Gardens by the Bay egy csodálatos part, ahol van két hatalmas üvegház csodálatos virágokkal,

és virágokra emlékeztető tornyok,

amelyek közül több a magasban egy sétánnyal össze van kötve, és végig lehet rajta sétálni. 

Az egyik virágtorony tetején még egy étterem is van.

 

Mivel arra talán egy egész nap is kellett volna, hogy a világviszonylatban a legnagyobb üvegházakat is megnézzük, így csak a virágtornyokhoz igyekeztünk. 

Bár ahogyan a képeken látom, biztosan lélegzetelállító lett volna megnézni ezeket a hatalmas, oszlop nélküli, félgömb alakú üvegházakat, amiknek külön érdekessége, hogy míg Európában fűtik és párásítják a hasonló létesítményeket, itt hűteni és a párát el kell vonni, hogy a száraz, hűvösebb mediterrán, és a száraz, sivatagi éghajlatot elő tudják idézni.

Megvettük a jegyet, és lifttel felvittek bennünket az egyik tetejére,

és végigsétálhattunk a sétányon. 

Nagyon érdekes volt látni a magasból a növények, fák tetejét, 

 

és közelről megnézve a virágtornyokat, látni lehetett, hogy még a részletekre is mennyire adnak, tele voltak ültetve különféle, szebbnél szebb orchideákkal.

Miután megnéztük, jobbnak láttuk visszaindulni, nehogy kicsússzunk az időből.

De még útbaejtettük a luxus szállodát, ahol bárkinek lehetősége van megnézni a 200 méter magasban lévő Sky parkot, ha befizeti a belépődíjat.

Mivel igen hosszú sor állt, erre már nem volt időnk, de felsétáltunk ameddig ingyen lehetett, kimentünk a teraszra, ahonnal rá lehetett látni a parkra. Közben már besötétedett, és a virágtornyok ki voltak világítva.

Hát ennyi fért a napunkba. Azért még nem kellett sietnünk, így gondoltuk taxi helyett kipróbáljuk a helyi tömegközlekedést. Annyira nem is volt bonyolult, háromszori átszállással el is tudtunk volna jutni. De volt egy kis bonyodalom, így négyszeri átszállás lett belőle.

De végül is időben megérkeztünk, megkerestük a csomagjainkat, becsekkeltünk, és még egy könnyű vacsorára is volt időnk. Bár erre semmi szükség nem lett volna, mert felszállás után nem sokkal kaptunk egy kis vacsorát. Utána lámpaoltás volt, de sajnos és nem sokat tudtam aludni, hiába próbálkoztam. Azért nagy nehezen eltelt az éjszaka, és a fél 7-es leszállás előtt még kaptunk egy kis reggelit. Másfél óránk volt Helsinkiben az átszállásra, és minden késedelem nélkül reggel 9 óra után megérkeztünk Londonba. Szerencsére ma még nem kellett dolgoznom, így volt időm kipihenni magam.