Edzés I.

Sajnos a közelünkben nincsenek magas hegyek, a legközelebbi magas hegy Walesben van, az 1085 méter magas Snowdon, ami sajnos legalább 4-5 óra autózásra van tőlünk. De nem volt mit tenni, ha nincs közelebb, hát oda kell menni. Mivel péntekenként nem dolgozom, jobbnak láttuk pénteken menni, és szombat hazajönni, mert így a hétvégei nagy forgalmat megúszhatjuk. Sikerült a közelben egy szállást lefoglalni, és július 6-án pénteken korán reggel útnak indultunk.

1. Llanberis Track

2. Watkin Path

3. Pyg Track/Miners' Track

4. Snowdon Ranger Track

5. Rhyd ddu Path

6. Snowdon Horseshoe, Crib Goch

Az internetről nyert információk szerint 6 túrista útvonal van a Snowdonra, próbáltuk eldönteni, hogy melyik két útvonalat tegyük meg ezen a hétvégén. A legkönnyebbet, és egyben a leghosszabbat (Llanberis Track) azonnal kizártuk, hogy egy kicsit nagyobb kihívással nézzünk szembe. Inkább a közepes nehézségű Rhyd Ddu útvonalat választottuk. Hosszú autózás után megérkeztünk a parkolóba, és még parkolóhelyet is találtunk.

Rövid készülődés után útnak is indultunk. Az út eleinte nagyon könnyű volt, csak az nehezítette a dolgot, hogy egyre melegebb lett. 

Az út is lassan, de biztosan emelkedett, a talaj egyre kövesebb lett. Örültünk, hogy meleg volt, mert ez is legalább előkészítés volt a borneói túránkra.

 


Egy idő után az út már egyre meredekebben emelkedett,aztán elég keskeny út vezetett a hegy gerincén.

Ahogy közeledtünk a csúcshoz, már időnként ködös volt, de még mindig volt kilátás.

De végül is nem annyira a látványért másztunk most, hanem a gyakorlásért. 

Nemsokára útunk csatlakozott a Watkin path-hoz, és még egy kis sziklamászás következett.

De már nagyon közel volt a cél, és valóban egy-kettőre meg is érkeztünk. Nem mondom, hogy nem fáradtunk el, de valahogy eddig mindig sokkal nehezebbnek godoltam a Snowdon megmászását.

 


Egy kis fényképezkedés, ebéd, kávé, rövid pihi, és már indultunk is visszafelé.

  

Ha a fenti pihenőt nem számítom, oda-vissza megtettük 4 óra alatt a túrát. Nagyon elégedettek voltunk ezzel az eredménnyel, mert a 12 km-es úton 895 méter szintkülönbséget tettünk meg. A parkolóban lévő információs tábla 6 órát mutatott az út megtételére, így a mi átlagunk nagyon jónak tűnik. És különösebben el sem fáradtunk.

Ezen az eredményen felbuzdulva úgy döntöttünk, másnap a második legnehezebb, Watkin útvonallal próbálkozunk. Korán indultunk, aminek több oka volt. Egyrészt tudtuk, hogy ezen a napon is nagyon meleg lesz, és kellemesebb még az időjárás reggel, másrészt délután 3 órakor már valahol egy pubban akartunk lenni, hogy az angolok játékát a svédek ellen megnézzük. 7-kor indultunk el, de már találkoztunk olyanokkal, akik visszafelé jöttek. Kiderült persze, hogy nem annyira frissek voltak, hanem a csúcson töltötték az éjszakát.

Ez az útvonal indul a legalacsonyabbról, így a legtöbb szintkülönbséget, 1015 métert kell megtenni. Először ez az út könnyűnek tűnik, egy erdőn keresztül indul az út, majd egy folyó mellett folytatódik.







El is döntöttük, ha délután lesz egy kis időnk, meg is mártózhatunk. Nagyon örültünk, hogy korán indultunk, mert kellemesebb volt a gyaloglás a hűvösben.




De nem sokáig váratott magára a nap, hamarosan kisütött, és teljes erejéből tűzött. Az út már elkezdett emelkedni, köveken, sziklákon kellett lépkedni, és szinten sehol sem volt egy kis árnyék. Egyre jobban izzadtunk, de csak haladtunk felfelé.

Aztán megérkeztünk az utolsó szakaszhoz, és szinte hitetlenkedve néztünk magunk elé. Itt mi fel tudunk mászni? Itt már nem volt szép lépcsőzetesen kiépítve az út, kövek, sziklák között kellett megtalálni, hogy hova biztonságos lépni.

Nagyon örültem a botjaimnak, mert most igazán tudtam rájuk támaszkodni. A kisebb kövek sokszor kicsúsztak az ember lába alól, amikor rájuk lépett.  Hiába ajánlgattam Vilmosnak az egyik botomat, nem fogadta el, és bizony sokszor szinte négykézláb kellett másznia.

Egy kicsit több idő alatt mint tegnap, de felérkeztünk a csúcsra.

Most gyönyörű idő volt fent is, csodálatos kilátás volt mindenfelé.

Egy kicsit elidőztünk most is, aztán indultunk visszafelé. A nehéz szakaszon talán még nehezebb volt lefelé menni, de sikeresen átjutottunk. Próbáltunk bátorítást adni a még felfelé igyekvőknek, akiknek egyre nehezebb dolguk volt a hihetetlen hőség miatt. Mikor leértünk a folyóhoz, ha nem is fürdőzésre, de egy lábáztatásra szakítottunk egy kis időt. Egyébként rengetegen fürödtek, pedig kellemesen hideg volt a víz. Sajnos túl sok időnk nem volt itt ücsörögni, ha a meccset meg akartuk nézni. De azért még egy kis kávézást beiktattunk mielőtt autóba szálltunk, és nagyon örültünk, hogy ezt a nehezebb utat is sikerült 5,5 óra alatt teljesítenünk. Elfáradtunk, de jól eső fáradtság volt.