Indulásra készen

El sem hiszem, hogy elérkezett az idő. Dicsőség az Úrnak, azt mondhatom, hogy mindketten teljesen meggyógyulunk (sajnos egy pár nap után Vilmos is elkapta tőlem a köhögést), visszanyertük az erőnket (legalábbis remélem), és lelkesedéssel várjuk az előttünk álló kalandokat. Sajnos az utolsó két hétben már semmi edzésem nem volt, így azért nem vagyok olyan formában, mint lenni kellene.
Már vasárnap óta, ha van egy kis időm, próbálom a hátizsákokba begyömöszölni a cuccokat, de elég nehéz feladat. Próbáltam minimalizálni a ruhaféléket, de azért mégsem akarom mindennap ugyanazt felvenni és állandóan mosni, így azért csak kell több cucc. Az időjárás is igen elég széles skálán fog mozogni, így emiatt is több mindet kell vinni. Míg az átlag hőmérséklet 29 fok augusztusban, a legmagasabb hőmérséklet 34-35 fok is lehet, de a Kinabalu csúcsán viszont csak 2-3 fokra számíthatunk. Még tovább nehezítette a helyzetet, hogy a három napos Pinnacle túrán nem kapunk semmi kaját, magunknak kell gondoskodni a három napi élelemről. Mivel nem tudom mit tudunk vásárolni Borneón, meg az időnk is eléggé ki van számítva, biztonságosabbnak tűnt innen vinni. Sikerült kifejezetten túrázásra való, kalóriadús, könnyű, zacskós kajamixeket venni, amihez csak forró vizet kell önteni és 8 perc múlva fogyasztható is. Állítólag nincs rossz ízük, majd kiderül. Tegnap viszont, amikor becsekkeltünk a borneói járatra, a leírások alapján úgy tűnt, nem lehet instant kajákat vinni. Hát ha ezek is annak minősülnek, és elveszik, akkor bajban leszünk. De azért mégis eltettük, és reménykedünk. Tegnap estére sikerült végezni a bepakolással, de a kisebb, kézitáskának számító hátizsákunk súlya egy kicsit több a megengedett 7 kilónál. Nem tudom mennyire lesznek szigorúak, megbüntetnek-e vagy sem. A nagy hátizsákokban még bőven lehetne súly, különösen az enyémben, hiszen a megengedett 20 kg helyett csak 8.8 kg, de egyszerűen nem fér több bele. Persze nekem pont elég lesz ennyit is cipelni. Vilié nagyobb, az kb. 15 kg-os.
Ma még dolgoznom kellett, de már nagyon “holiday mood”-ban voltam, nehéz volt a munkámra koncentrálni. Egy órával előbb el kellett jönnöm, hogy biztosan időben ott legyünk. Gyors átöltözés, körülnézés, hogy minden rendben legyen a házzal, és a taxi már meg is érkezett, felkaptuk a cuccainkat és már indultunk a Heathrow repülőtérre.

Bár nem kellett volna annyira sietnünk, de mi szeretünk időben kiérni a reptérre, és inkább ott relaxálni, mint valahol a dugóban, vagy a reptéren kígyózó sorokban izgulni. Egyébként a Heathrow repülőtérrel kapcsolatban soha nem lehet biztonságban az ember. Bármi gond van, legyen az pár centis hó, vagy túl meleg, vagy valami nevetséges indok, ezt a repülőteret zárják be először és törlik a járatokat.

De hála az Úrnak most semmi gond nem volt, időben megérkeztünk, túljutottunk a biztonsági vizsgálaton, beadtuk a nagyobb hátizsákjainkat

és sikerült találnunk egy helyet, ahol megebédelhettünk/vacsorázhattunk, megkávézhattunk. Most már csak várunk az indulásra, és úgy néz ki nem lesz késedelem. Az első járat csak Helsinkiig visz el bennünket, és onnan 23.55-kor indulunk tovább Singapurba. Ha késés lenne, nem tudom a következő járat megvárna-e bennünket.

Az Úr kegyelméből időben indultunk, és időben landultunk Helsinkiben, ahol kb. 2,5-3 óránk volt a reptéren relaxálni, mielőtt tovább indultunk volna, így beültünk vacsizni a Burger Kingbe, mert ki tudja, mikor kapunk enni a repülőn. Valószínű csak reggeli lesz. Még mindig van több mint egy óránk az indulásig, majd csak eltelik valahogy az idő. Csupán az a gond, hogy elég hűvös van a reptéren, de azért kibírjuk. Remélem a gépen tudunk majd valamennyit aludni, hogy ne totál fáradtan érkezzünk meg az átszállással együtt 17 órás repülés után. Hiszen arra nem terveztem időt, hogy kipihenjük az utazás fáradalmait, rögtön másnapra már programot szerveztem.
Már fel is szálltunk a gépre, ideáig minden jól megy, úgy tűnik, időben fogunk indulni.