A Tanku Abdul Rahman Nemzeti Park az öt szigetet és a közte levő tengert foglalja magában, mindössze 49 km2, aminek kétharmad része víz. Hétvégeken a szigetek nagyon zsúfoltak, így örültünk, hogy pont hétköznap vagyunk itt.
Mivel gyalog fél óra távolságra lett volna a Jesselton Point, ahonnan a csónakok 8.30 és 4.15 között közlekednek, reggeli után a "Grab" segítségével hívtunk egy kocsit és potom áron eljutottunk a kikötőbe. Ennyiért nem is lett volna érdemes gyalogolni.
Mai nap úgy döntöttünk, hogy a második legnagyobb szigeten, a Manukan szigeten töltjük a napot. A szigetnek bumeráng vagy delfin formája van (ki minek látja), és mindössze másfél km hosszú, és legalább ugyanilyen hosszú homokos partja van, így még zsúfoltság esetén is mindenkinek jut hely. A part közelében lévő csodálatos korallok vonzák a snorkelelőket és búvárokat.
Elég tumultus volt a kikötőben, de azért mégis gyorsan ment minden.
Megvettük a jegyet, és nem sokkal később már egy nyitott motorcsónakban ültünk és elindultunk. Az eső is rögtön el kezdett esni, és nagyon erős szél fújt, de azért nem fáztunk. A motorcsónak sebvesen száguldott a hullámokon.
Mikor megérkeztünk, még mindig esett az eső, így azért nem volt olyan hangulata a szigetnek, mintha napsütésben, jó időben érkeztünk volna meg. Megvettük a belépőjegyet a szigetre, és gondolkodtunk mit is csinálhatnánk ebben az időben.
Ezen a szigeten minden adott, hogy a túristák jól érezzék magukat. WC, zuhany, éttermek, vizi sport lehetőségek, szállás (igencsak drága lett volna itt megszállni). Néhány életmentő is van a szigeten, akik tudják mit kell tenni, ha valakit medúza vagy tengeri uborka „támadás” ér. A biztonságra is ügyelnek, néhány rendőr is tevékenykedik a szigeten.
Végigsétáltunk a part mentén, és láttuk, hogy a homok azért nem olyan finom, és a víz is elég köves volt. Egyelőre az esőben még nem akartunk fürödni menni, bár a víz biztosan ugyanolyan meleg volt.
A sziget több mint felét esőerdő borítja, és van egy kb. 3,5 km-es út az erdőben. Először a sziget déli partja közelében vezet (már bent az erdőben), és a sziget délnyugati csücskénél ki lehet menni a partra. Állítólag innen gyönyörű a naplemente, persze csak annak, aki itt tölti az éjszakát. Innen az erdő közepén vezet visszafelé az út. Az olvasottak alapján nagyorrú majmokat itt is lehet látni. Mivel csak strandpapucsunk volt, nem tartottuk jó ötletnek a nedves, csúszós falaveleken, gyökereken, köveken sétálni, így ezt a programot is kölőttük.
A szigetek közül itt van a legjobb lehetőség a snorkelelésre. Mivel az egész snorkelfelszerelésünk nem fért be a csomagunkba, csak a pipát hoztuk magunkkal, mert azt nem szerettük volna mások után használni, ha bérlünk. De valahogy most mégsem vágytunk annyira erre a programra sem, talán túl fáradtak voltunk, meg igazából nem is láttuk, hol lehetett volna felszerelést bérelni.
Inkább leültünk egy büfénél, ittunk egy dzsúzt, és vártunk a jó időre. Mivel nálam volt a tabletem, legalább az elmaradásaimat próbáltam pótolni. Persze internet hiányában csak a "történeteimet" tudom leírni, aztán ha később van interneten, tudok vele tovább foglalkozni. Közben az eső elállt, de már majdnem ebédidő volt, így inkább először megebédeltünk, mielőtt továbbálltunk. Nem volt túl olcsó, és a hiányos angoltudásuk miatt némi félreértés is volt. Bár jó ideje már ott ültünk, mégis az ebédünket először takeaway zacskóban kaptuk meg. Ez teljesen érthetetlen volt számunkra, hiszen egy szóval sem említettük. Visszaküldtük, és tányérban akartuk viszontlátni. Mikor visszakaptuk, Vilmosé jéghideg volt, úgyhogy újból vissza kellett küldeni. Végül is csak meg tudtunk ebédelni, aztán kerestünk valami árnyékos helyet ahol lecuccoltunk (mert közben az eső elállt és a nap is kisütött).
Találtunk egy olyan helyet, ahol a parti homok finomabb volt, de sajnos a víz itt is nagyon köves volt. Valahogy nem láttam sehol ezt az információt, így nem hoztunk a gumicipőinket, így csak nagyon óvatosan tudtunk a vízbe menni.
A víz egyébként nagyon kellemes volt.
Ha ez a hely nem is volt olyan álomsziget, mint ahogy a leírások alapján képzeltem, azért mégis nagyon jól telt a napunk, igazán élveztük a semmittevést. Mivel 4-re már vissza kellett menni a csónakhoz, háromnegyed környékén összeszedelőzködtünk, nehogy az utolsó csónakokba már ne férjünk be. Reggel az esőben, szélben nyitott csónakban ültünk, most az iszonyatos melegben egy teljesen zárt motorcsónakba kellett beszállnunk. Azért miután elindultunk, nem volt annyira veszélyes, jött egy kis szellő.
A kikötőben sajnos Vilmos internete nem működött, nem tudtunk Grabot hívni, így a rendes taxit kellett használni. Meglepő volt, hogy az ár több mint háromszoros volt.
Mivel elég korán hazaértünk, még lehetőségünk volt a medencében úszkálni.
Szállodánk éppen a repülőtér fel- vagy leszálló útvonala (széljárástól függően), így a gépek szinte fél óránként a 15 emeletes épület teteje felett süvítettek el.
Este még egy kis naplementében is volt részünk, bár azért felhők is voltak, nem volt teljes a látvány.
Ma egy kicsit korábban akarunk vacsorázni. Elkészültünk, és egy közelben lévő kínai étterem mellett döntöttünk. Az árak nagyon magasak voltak, viszont a minőség jóval alulmaradt az eddig megszokottól. Hát úgy tűnik nincs túl sok szerencsénk a megfelelő kaja megtalálásával.
Mivel gyalog fél óra távolságra lett volna a Jesselton Point, ahonnan a csónakok 8.30 és 4.15 között közlekednek, reggeli után a "Grab" segítségével hívtunk egy kocsit és potom áron eljutottunk a kikötőbe. Ennyiért nem is lett volna érdemes gyalogolni.
Elég tumultus volt a kikötőben, de azért mégis gyorsan ment minden.
Megvettük a jegyet, és nem sokkal később már egy nyitott motorcsónakban ültünk és elindultunk. Az eső is rögtön el kezdett esni, és nagyon erős szél fújt, de azért nem fáztunk. A motorcsónak sebvesen száguldott a hullámokon.
Mikor megérkeztünk, még mindig esett az eső, így azért nem volt olyan hangulata a szigetnek, mintha napsütésben, jó időben érkeztünk volna meg. Megvettük a belépőjegyet a szigetre, és gondolkodtunk mit is csinálhatnánk ebben az időben.
Végigsétáltunk a part mentén, és láttuk, hogy a homok azért nem olyan finom, és a víz is elég köves volt. Egyelőre az esőben még nem akartunk fürödni menni, bár a víz biztosan ugyanolyan meleg volt.
A szigetek közül itt van a legjobb lehetőség a snorkelelésre. Mivel az egész snorkelfelszerelésünk nem fért be a csomagunkba, csak a pipát hoztuk magunkkal, mert azt nem szerettük volna mások után használni, ha bérlünk. De valahogy most mégsem vágytunk annyira erre a programra sem, talán túl fáradtak voltunk, meg igazából nem is láttuk, hol lehetett volna felszerelést bérelni.
Ha ez a hely nem is volt olyan álomsziget, mint ahogy a leírások alapján képzeltem, azért mégis nagyon jól telt a napunk, igazán élveztük a semmittevést. Mivel 4-re már vissza kellett menni a csónakhoz, háromnegyed környékén összeszedelőzködtünk, nehogy az utolsó csónakokba már ne férjünk be. Reggel az esőben, szélben nyitott csónakban ültünk, most az iszonyatos melegben egy teljesen zárt motorcsónakba kellett beszállnunk. Azért miután elindultunk, nem volt annyira veszélyes, jött egy kis szellő.
A kikötőben sajnos Vilmos internete nem működött, nem tudtunk Grabot hívni, így a rendes taxit kellett használni. Meglepő volt, hogy az ár több mint háromszoros volt.
Mivel elég korán hazaértünk, még lehetőségünk volt a medencében úszkálni.
Szállodánk éppen a repülőtér fel- vagy leszálló útvonala (széljárástól függően), így a gépek szinte fél óránként a 15 emeletes épület teteje felett süvítettek el.
Este még egy kis naplementében is volt részünk, bár azért felhők is voltak, nem volt teljes a látvány.
Ma egy kicsit korábban akarunk vacsorázni. Elkészültünk, és egy közelben lévő kínai étterem mellett döntöttünk. Az árak nagyon magasak voltak, viszont a minőség jóval alulmaradt az eddig megszokottól. Hát úgy tűnik nincs túl sok szerencsénk a megfelelő kaja megtalálásával.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése