Hihetetlen hogy rohan az idő! Lassan végére érünk a nyaralásunknak. De azért nem ezen síránkozunk, hanem még élvezzük, ami hátra van.
Túl sokáig nem hagytak pihenni bennünket (egyébként egész jól aludtam, leszámítva a rémálmaimat), mert az első hajókázásra 6 órakor került sor. Azért megyünk különböző időkben, mert teljesen más az állatok viselkedése a reggeli vagy az esti órákban. Megint ugyanazon az útvonalon mentünk, mint tegnap este, először még szürkület volt, majd negyed óra múlva visszatekintve láthattunk, amint a felkelő nap aranysárgára festette az eget.
Nemsokára megint egy nagyorrú majom családot pillantottunk meg, amint vagy békésen pihentek, vagy össze-vissza ugráltak az ágak között.
Egyébként nagyon érdekes, ahogy a nagyobb példányok kuporognak az ágon, annyira emberinek tűnnek. Mintha egy ember ülne az ágon.
Egyébként hihetetlen nagy ugrásokat képesek megtenni, időnként csak a nagy ág recsegéseket, ropogásokat halljuk, amint nagy erővel becsapódnak a lombok közé. Viccesen valaki a csónakban azt mondta, öngyilkos ugrások.
Ahogy egyre feljebb jött a nap, csodálatos volt előttünk a látvány, a nap aranysárgára festette a fákat, és a nyugodt vízben visszatükrőzödtek. Hihetetlen nyugalom, békesség áradt.
Próbáltunk más állatokat is meglátni, de úgy tűnt csak majmokat sikerül lencsevégre kapni. Őket nagyon könnyű észrevenni, mert már messziről látszik, amint az ágak mozognak, ahogy ugrálnak.
Én sokkal több madárra gondoltam, de valahogy nem látjuk őket. Ma is csak két-három jégmadarat láttunk, de olyan hamar elröppentek, hogy nagyon nehéz lefotózni őket. Letelt a kétóra, visszajöttünk reggelizni, majd kis idő múlva egy délelőtti séta következett.
Hosszúnadrágot, és hosszú újjú inget javasoltak a szúnyogok és piócák miatt, de szerintem felesleges volt. Szerencsére nem láttunk egy piócát sem, és szúnyog is csak egy kettő volt. Úgyhogy legközelebb biztosan nem fogok így beöltözni, ha még lesz ilyen program, mert patakokban folyt rajtam a víz.
A vezető már előre elmondta, hogy maximum csak bogarakat és növényeket láthatunk, így nem volt nagy elvárásunk ettől az egy órától.
Először egy pálma ültetvényen haladtunk keresztül, láthattuk a leszüretelt bogyókat.
Félbevágva láthattuk, hogy a közepén levő fehér részből készül az étkezési olaj, a körülötte lévő réget használja a kozmetikai ipar.
Ezután betértünk az erdőbe, ahol néhány növényre felhívta a figyelmüket a vezetőnk.
Láttunk egy lime fát, egy kicsi gyümölccsel, majd láthattunk egy vad gyömbért, aminek már a levelét összemorzsolva is lehetett érezni az illatát.
Utána egy zöld curryt láthattunk, ami az itteni főzés elengedhetetlen kelléke. Ezután egy kisebb művelt területen láthattunk valami tökfélét, padlizsánt, többféle csípős paprikát. Ezen a klímán egy évben kétszer lehet termést betakarítani.
Láttunk egy növényt, aminek mind a levele, mind a bogyója mérgező az emberekre, állatokra, egyedül a nagyorrú majom tudja fogyasztani. Ebből a bogyóból szereztek régen mérget az íjakra, nyílvesszőkre.
Még láttunk egy nagyon érdekes csíkos bogarat, ami ha valaki hozzáér, azonnal egy golyóvá válik, ami teljesen kemény, szinte összeroppanthatatlan. Annyira tökéletes golyó lett, hogy egyáltalán nem lehet látni, hol volt a feje. Ezután órákig ebben az állapotban marad, mielőtt újból kinyílik.
Egy kis barlang bejáratánál láthattunk néhány csüngő denevért. Ennyi volt a délelőtti túra, és már le is járt az időnk és visszatértünk.
Volt egy kis relaxációra idő, ami jó volt, mert az ember legalább lemoshatta magáról az izzadtságot. Bár elég alapszintű a szállásunk, de van tökéletes nyomás, és meleg víz.
Nemsokára újból az evés ideje érkezett el, aztán hosszú szünetünk volt egészen 4 óráig, a következő csónakázásig.
Még tegnap megkérdeztem a vezetőnket a törpe elefántokkal kapcsolatban, mert a képeken látható a Kinabatangan folyó környékén, de kiderült mi nem fogunk látni, mert messzebb vannak. Ha akarunk, befizethetünk egy külön túrára, ami extra pénzért elvisz bennünket kb 30 km távolságra, ahol lehet látni őket. Gondolkodtunk, hogy fizessünk-e még további összeget, hogy őket is meglássuk, végül úgy döntöttünk, ha már itt vagyunk, és most csak egy karnyújtásnyira vannak, akkor nem hagyjuk ki. 2 órakor kerülhetett volna sor erre a programra, de Vilmos biztosra akart menni, és csak akkor akarta lefoglalni, ha garantálják, hogy látni fogjuk. Néhány telefonhívás, és kiderült, hogy a délelőtti csoport, akik odamentek, nem láttak egy darab elefántot sem. Így azt mondták, nem lesz délutáni túra, mert nagy valószínűség szerint délután sem lesznek ott. Szerintem nagy humbuk az egész, lehet, hogy tíz csoportból egy ha látja őket. Csak hát akkor nem úgy kellene reklámozni a programokat, hogy azokból az ember azt olvassa ki, hogy biztosan látni fogja. Még jó, hogy Vilmos kérte a garanciát, mert ellenkező esetben elvittek volna, annak ellenére, hogy tudják, nem fogunk látni semmit, és kifizettetik velünk a sok pénzt.
Így jobb dolgom nem lévén először az árnyékos teraszon próbáltam a blogom elmaradását bepótolni, de annyira meleg volt, hogy inkább behúzódtam a hűvös szobába.
Délután 4 órakor újból csónakázni mentünk. Először megint egy nagyorrú majom társaságot pillantottunk meg, aztán úgy tűnt, hogy elég messzire megyünk és nem látunk semmit.
Egy idő után azt láttuk, hogy a folyó egyik oldalát már szinte elérték a pálmaültetvények. Csónakosunk elmondta, hogy a kormány védett területté nyilánította a folyó környékét, úgyhogy több pálmafát nem lehet ültetni, az erdőket érintetlenül kell hagyni. Hát már ez is valami, legalább a folyó környékén biztonságban vannak az itt élő állatok.
Nemsokára megpillantottuk két makákó majmot, egészen közel a csónakhoz, akik békésen bogarászták egymást, tudomást sem véve rólunk. Nemsokára egy egész nagy családot vettünk észre egy közeli fán, ugráltak, ettek.
A földön volt két anyamajom is, akik kezükben tartották a bébijüket, akik érdekes módon nem szürkék, hanem feketék voltak.
Láttunk egy másik anyát is, akinek ikrei voltak. Egy darabig elnéztük őket, aztán továbbmentünk.
Láttunk egy vizi lizárdot is, aki a bokrok tetején pihent. Megtudtuk, hogy ez még csak egy bébi, mert felnőtt állapotában akár 5 méteres is lehet, és még egy krokodillal is képes megbírkózni.
A víz szélén több kócsag álldogált, és most is láttunk egy-két jégmadarat. Mivel elég messzire mentünk, vissza kellett indulnunk, hogy időben visszaérjünk. Közben a vezető még egy orángutánt is látott, de én akárhogy is meresztettem a szemem, nem láttam meg.
Bár már elég sötét felhők gyülekeztek körülöttünk,
mégis megálltunk, amikor szarvascsőrű madarakat láttunk, majd később, amikor láttuk, hogy egy hatalmas fa tele van ezüst langur majommal, akiknek nagyon érdekes "frizurájuk" van, vezetőnk szerint David Beckam-es.
Normális körülmények között ezüstös szürkék, de a csoportban volt legalább 3-4 világosbarna színű, ők voltak az albínók.
Sajnos elég messze voltak, eléggé himbázódzott a csónak, úgyhogy nem nagyon sikerült Vilmosnak jó képeket készítenie róluk.
Egy darabig nézegettük őket, de aztán időszerű volt tovább folytatni az útat visszafelé, mert úgy tűnt, nagyon nagy eső van kilátásban.
Úgyhogy már nem is álltunk meg sehol, teljes sebessége kapcsolva a folyó közepén száguldottunk. Még csak pár csepp esett, de mire éppen visszaértünk a szállásra, teljes erővel rákezdett. Örültünk, hogy ez nem éppen a csónakban kapott el bennünket.
Csónakázás után valakivel találkoztunk, aki egy másik ladikban ült, és örömmel újságolta, hogy ők láttak krokodilt. Szomorúak voltunk, hogy nekünk nem sikerült, pedig mondtuk a csónakosnak, hogy látni akarjuk. Úgy tűnik, itt a különböző csónakok között semmi kapcsolattartás nincs, nem újságolják egymásnak, hogy mit hol lehet látni, mindenki megy arra, amerre ő gondolja, aztán a nála ülők vagy látnak valamit, vagy nem.
Mivel az eső még vacsora alatt is kitartóan esett, senkinek nem volt kedve éjszakai dzsungel sétára menni. Egyébként is ma kiderült a dzsungel sétánk alkalmával, hogy napköben sem lehet nagyon látni az állatvilágból semmit, este még annyi sansz sincs. Maximum bogarak jöhetnek számításba. Lehetett volna ráfizetéssel újabb esti csónakázásra cserélni, de az egyik csónakos véleménye szerint esőben vagy eső után még kevesebb állatot lehet látni. Így javasoltuk, hogy akkor holnap reggelre cseréljük, hiszen a holnapi programban úgysem volt semmi, csak reggeli és hazautazás. Végül is beleegyeztek a program változtatásba, csak egy kis extra pénzt kell ráfizetni. Mivel még elég korán volt lefeküdni, volt egy csomag kárya, így egy társasággal játszottam egy darabig. Közben megérkezett egy másik társaság, akik mégis elmentek ma esti hajókázásra, és kiderült ők is láttak 2 krokodilt. Hát úgy látszik csak nekünk nincs szerencsénk ezekkel a lényekkel. Na, de holnap reggel hátha meglátjuk őket.
 |
| Mint egy morcos vénember |
Nemsokára megint egy nagyorrú majom családot pillantottunk meg, amint vagy békésen pihentek, vagy össze-vissza ugráltak az ágak között.
Egyébként nagyon érdekes, ahogy a nagyobb példányok kuporognak az ágon, annyira emberinek tűnnek. Mintha egy ember ülne az ágon.
Egyébként hihetetlen nagy ugrásokat képesek megtenni, időnként csak a nagy ág recsegéseket, ropogásokat halljuk, amint nagy erővel becsapódnak a lombok közé. Viccesen valaki a csónakban azt mondta, öngyilkos ugrások.
Próbáltunk más állatokat is meglátni, de úgy tűnt csak majmokat sikerül lencsevégre kapni. Őket nagyon könnyű észrevenni, mert már messziről látszik, amint az ágak mozognak, ahogy ugrálnak.
Én sokkal több madárra gondoltam, de valahogy nem látjuk őket. Ma is csak két-három jégmadarat láttunk, de olyan hamar elröppentek, hogy nagyon nehéz lefotózni őket. Letelt a kétóra, visszajöttünk reggelizni, majd kis idő múlva egy délelőtti séta következett.
A vezető már előre elmondta, hogy maximum csak bogarakat és növényeket láthatunk, így nem volt nagy elvárásunk ettől az egy órától.
Először egy pálma ültetvényen haladtunk keresztül, láthattuk a leszüretelt bogyókat.
Félbevágva láthattuk, hogy a közepén levő fehér részből készül az étkezési olaj, a körülötte lévő réget használja a kozmetikai ipar.
Ezután betértünk az erdőbe, ahol néhány növényre felhívta a figyelmüket a vezetőnk.
Láttunk egy növényt, aminek mind a levele, mind a bogyója mérgező az emberekre, állatokra, egyedül a nagyorrú majom tudja fogyasztani. Ebből a bogyóból szereztek régen mérget az íjakra, nyílvesszőkre.
Még láttunk egy nagyon érdekes csíkos bogarat, ami ha valaki hozzáér, azonnal egy golyóvá válik, ami teljesen kemény, szinte összeroppanthatatlan. Annyira tökéletes golyó lett, hogy egyáltalán nem lehet látni, hol volt a feje. Ezután órákig ebben az állapotban marad, mielőtt újból kinyílik.
Egy kis barlang bejáratánál láthattunk néhány csüngő denevért. Ennyi volt a délelőtti túra, és már le is járt az időnk és visszatértünk.
Volt egy kis relaxációra idő, ami jó volt, mert az ember legalább lemoshatta magáról az izzadtságot. Bár elég alapszintű a szállásunk, de van tökéletes nyomás, és meleg víz.
Nemsokára újból az evés ideje érkezett el, aztán hosszú szünetünk volt egészen 4 óráig, a következő csónakázásig.
Még tegnap megkérdeztem a vezetőnket a törpe elefántokkal kapcsolatban, mert a képeken látható a Kinabatangan folyó környékén, de kiderült mi nem fogunk látni, mert messzebb vannak. Ha akarunk, befizethetünk egy külön túrára, ami extra pénzért elvisz bennünket kb 30 km távolságra, ahol lehet látni őket. Gondolkodtunk, hogy fizessünk-e még további összeget, hogy őket is meglássuk, végül úgy döntöttünk, ha már itt vagyunk, és most csak egy karnyújtásnyira vannak, akkor nem hagyjuk ki. 2 órakor kerülhetett volna sor erre a programra, de Vilmos biztosra akart menni, és csak akkor akarta lefoglalni, ha garantálják, hogy látni fogjuk. Néhány telefonhívás, és kiderült, hogy a délelőtti csoport, akik odamentek, nem láttak egy darab elefántot sem. Így azt mondták, nem lesz délutáni túra, mert nagy valószínűség szerint délután sem lesznek ott. Szerintem nagy humbuk az egész, lehet, hogy tíz csoportból egy ha látja őket. Csak hát akkor nem úgy kellene reklámozni a programokat, hogy azokból az ember azt olvassa ki, hogy biztosan látni fogja. Még jó, hogy Vilmos kérte a garanciát, mert ellenkező esetben elvittek volna, annak ellenére, hogy tudják, nem fogunk látni semmit, és kifizettetik velünk a sok pénzt.
Így jobb dolgom nem lévén először az árnyékos teraszon próbáltam a blogom elmaradását bepótolni, de annyira meleg volt, hogy inkább behúzódtam a hűvös szobába.
Délután 4 órakor újból csónakázni mentünk. Először megint egy nagyorrú majom társaságot pillantottunk meg, aztán úgy tűnt, hogy elég messzire megyünk és nem látunk semmit.
 |
| A kötél a két oldal között a majmok számára készült "híd", ahol átjuthatnak egyik oldalról a másikra |
Nemsokára megpillantottuk két makákó majmot, egészen közel a csónakhoz, akik békésen bogarászták egymást, tudomást sem véve rólunk. Nemsokára egy egész nagy családot vettünk észre egy közeli fán, ugráltak, ettek.
A földön volt két anyamajom is, akik kezükben tartották a bébijüket, akik érdekes módon nem szürkék, hanem feketék voltak.
 |
| Családi idill |
Láttunk egy vizi lizárdot is, aki a bokrok tetején pihent. Megtudtuk, hogy ez még csak egy bébi, mert felnőtt állapotában akár 5 méteres is lehet, és még egy krokodillal is képes megbírkózni.
A víz szélén több kócsag álldogált, és most is láttunk egy-két jégmadarat. Mivel elég messzire mentünk, vissza kellett indulnunk, hogy időben visszaérjünk. Közben a vezető még egy orángutánt is látott, de én akárhogy is meresztettem a szemem, nem láttam meg.
Bár már elég sötét felhők gyülekeztek körülöttünk,
mégis megálltunk, amikor szarvascsőrű madarakat láttunk, majd később, amikor láttuk, hogy egy hatalmas fa tele van ezüst langur majommal, akiknek nagyon érdekes "frizurájuk" van, vezetőnk szerint David Beckam-es.
Sajnos elég messze voltak, eléggé himbázódzott a csónak, úgyhogy nem nagyon sikerült Vilmosnak jó képeket készítenie róluk.
Egy darabig nézegettük őket, de aztán időszerű volt tovább folytatni az útat visszafelé, mert úgy tűnt, nagyon nagy eső van kilátásban.
Csónakázás után valakivel találkoztunk, aki egy másik ladikban ült, és örömmel újságolta, hogy ők láttak krokodilt. Szomorúak voltunk, hogy nekünk nem sikerült, pedig mondtuk a csónakosnak, hogy látni akarjuk. Úgy tűnik, itt a különböző csónakok között semmi kapcsolattartás nincs, nem újságolják egymásnak, hogy mit hol lehet látni, mindenki megy arra, amerre ő gondolja, aztán a nála ülők vagy látnak valamit, vagy nem.
Mivel az eső még vacsora alatt is kitartóan esett, senkinek nem volt kedve éjszakai dzsungel sétára menni. Egyébként is ma kiderült a dzsungel sétánk alkalmával, hogy napköben sem lehet nagyon látni az állatvilágból semmit, este még annyi sansz sincs. Maximum bogarak jöhetnek számításba. Lehetett volna ráfizetéssel újabb esti csónakázásra cserélni, de az egyik csónakos véleménye szerint esőben vagy eső után még kevesebb állatot lehet látni. Így javasoltuk, hogy akkor holnap reggelre cseréljük, hiszen a holnapi programban úgysem volt semmi, csak reggeli és hazautazás. Végül is beleegyeztek a program változtatásba, csak egy kis extra pénzt kell ráfizetni. Mivel még elég korán volt lefeküdni, volt egy csomag kárya, így egy társasággal játszottam egy darabig. Közben megérkezett egy másik társaság, akik mégis elmentek ma esti hajókázásra, és kiderült ők is láttak 2 krokodilt. Hát úgy látszik csak nekünk nincs szerencsénk ezekkel a lényekkel. Na, de holnap reggel hátha meglátjuk őket.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése