Semmi programunk nem volt a délelőttre, de nem is volt baj, mert legalább egy kicsit tovább tudtunk pihenni. Fél 10-re terveztük az ébresztőt, de még sem tudtunk addig aludni, így ha már úgyis felébredtünk, felkeltünk. Itt a szálláshoz reggeli is járt, megreggeliztünk, aztán újból pakolni kellett, mert újabb három napos túrára indultunk délután. Bár még volt egy kis időnk, mire az utazási iroda értünk jött volna, de nem volt kedvünk kimozdulni, inkább a blogomat írogattam, mert eléggé el voltam maradva.
12.30-ra ígérte az utazási iroda, hogy értünk jönnek, és valóban pontosan meg is érkeztek. Mivel a 3 napos programunk után ugyanebbe a szállodába jövünk vissza, nem volt gond itthagyni a felesleges hátizsákokat. Most már tényleg igyekeztünk csak a legszükségesebbeket magunkkal vinni, így egy hátizsákba és egy kisebb válltáskába be is fértünk.
Ez a három napos program a Kinabatangan folyóról szól, ahol több utat is fogunk megtenni kis csónakokkal, hogy meglássuk a növény és állatvilágot a folyó környékén. A Kinabatangan folyó Malájzia második legnagyobb folyója, 560 km hosszan folyik Borneó szigetén. Híres arról, hogy nagy gyakorisággal lehet megpillantani az exotikus madár és állatvilágot, növényzetet. A környék tökéletes helyet biztosít a sósvizű krokodilok számára, a buja növényzet, a fák part menti sűrű lombozata kiváló hely a nagyorrú majmoknak (háremnyi feleségükkel), orangutánoknak, makákó majmoknak, törpe elefántoknak, lizárdoknak, és természetesen a madaraknak.
Hosszú volt az út, és eleinte csak műveletlen területeket, banánfákat, kisebb településeket láttunk. Majd nagyon szomorúan tapasztaltuk, ahogy haladtunk tovább, mindenütt csak pálmafákat láttunk, amiket az olajukért termesztenek. Természetesen az esőerdőket pusztítják, és helyükre ültetik a pálmafákat, így egyre zsugorodik az a hely, ahol ez a állatvilág élhet. Köztük nem egy csak Borneóban őshonos, úgyhogy ha ilyen iramban szaporodik a pálmaültetvények száma, unokáink már nem biztos, hogy látnak orángutánokat vagy nagyorrú majmokat.
Fél 4 körül megérkeztünk a szállásunkra, ami megint egy igazi szafari szállás.
Ebből kifolyólag nem egy luxus hely, de nagyon örültünk, hogy legalább volt légkondink a szobában, mert anélkül iszonyatos meleg volt.
Lecuccoltunk, és az első csónakázásra 4 órakor került sor. Azért ekkor, mert ebben az időben kezdenek az állatok aktívabbak lenni, hiszen a napközbeni hőségben inkább hűsölnek valahol az erdő mélyén.
Motorcsónakokkal mentünk, a miénkben nyolcan voltunk, és persze a csónakos.
A folyó a tipikus esőerdei, tejeskávé színű folyó, amiből sajnos ezúttal a krokodilok hiányoztak. Állítólag túl magas a vízszint, emiatt nincsenek. Ez a folyó jóval nagyobb, mint ami Muluban volt, itt nem kellett attól félni, hogy megfeneklünk. Először csak a víz közepén haladtunk, és mivel a folyó elég széles, semmit sem láttunk egyik oldalon sem. Aztán megközelítettük az egyik oldalon a partot, ahol egy nagy fa volt, sok-sok gyümöccsel. Mint kiderült fügefa volt, amit az orángutánok nagyon szeretnek.
Nemsokára meg is pillantottunk a fák között két megtermett orángutánt, egy hímet és egy nőstényt. Nehéz volt képeket készíteni, mert elég messze voltak, és úgy tűnt, elég szégyenlősek, de Vilmosnak sikerült mégis jó pillanatokat elkapnia. A hím elég hamar odébb is állt, és eltűnt a lombok között. Kis idő múlva kiderült, hogy nem csak egy nőstény maradt ott, hanem a kicsinye is.
Sokáig figyelhettük, amint tornamutatványokat végeztek az ágakon, hogy megszerezzenek egy-egy gyümölcsöt. A kicsinek az anyjától kell megtanulnia, hogyan ugrálhat az ágak között, hogyan kapaszkodhat.
Hihetetlen hosszú és hajlékony karjaik/lábaik vannak, és nagyon erősek. Hosszú ideig meg tudják tartani saját súlyukat egy végtagjukkal is.
Amikor már eluntuk nézegetni őket, tovább hajóztunk, és kis idő múlva a huncut, makákó majmokat pillantottuk meg az ágak között.
Először csak egyet-egyet lát az ember, de ha megállunk, és folyamatosan nézzük a fát, kiderül, hogy rengetegen vannak.
Tovább menve a nagyorrú majmokat pillantottuk meg, amik a leggyakoribbak ezen a területen. Messze a fák tetején volt egy nőstény a kicsinyével. A nőstényeknek nincs annyira nagy orruk, inkább Pinokkióra emlékeztet.
Közben a csónakos észrevett egy másik állatot, aki a lombok között szunyókált. Catbear vagy bearcat, nem is tudom a macskák vagy a medvék csoportjába tartozik. Hosszú farkuk van, mint a majmoknak, dorombolnak, és úgy mosakodnak, mint a macskák, és mindenevők a gyümölcstől kezdve a rágcsálókig. Hiába vártunk, nem akart felébredni, és nem akarta megmutatni magát, így az interneten kerestem egyet.
Ezután újból a nagyorrú majmokat figyeltük, és most láttunk hímeket is.
Nekik aztán tényleg nagy orruk van. Ahogy némelyik ült egy-egy ágon, látszott, milyen hihetetlen erős combjuk van, csupa izom. Megtudtuk, hogy ezeknek a majmoknak azért van olyan nagy hasuk, mert két gyomruk van, az egyikben a gázok termelődnek. Érdekes módon ezek a majmok mindenféle mérgező növényt is meg tudnak enni, mert a második gyomrukon keresztül minden mérgező anyagtól is meg tudnak szabadulni.
Több helyen is megálltunk, és néztük ezeket a majmokat, és egyszer még egy szarvascsőrű madarat is megpillantottunk a távolban. Mivel 2 órás volt a délutáni csónakázásunk, vissza kellett indulnunk.
Közben már a nap is kezdett lehanyatlani, és a fák mögött vörösre festette az eget. Szép látvány volt.
Mire visszatértünk, már elérkezett az étkezés ideje. Büfé jellegű volt a vacsora, valamilyen csirkéből, rizsből, egy nagyon finom rántott zöldségből, amit nem ismertem fel, hogy mi volt, és párolt zöldségekből állt a vacsora. Kaptunk utána még egy kis görögdinnyét is.
Vacsora után még szó sem volt, alvásról, egy esti hajókázás is benne volt a programban. Jól bekentük magunkat szúnyogriasztóval, mert nem akartunk a szúnyogok martalékává válni, de végül is nem nagyon volt szúnyog. Fél 8-kor indultunk el, amikor már sötétedett, hiszen azt is meg akartunk látni, vagy inkább hallani, hogy milyen az éjszakai élet a víz körül. Mivel koromsötét volt, nem gondoltam, hogy sokat fogunk látni, de a csónakosnak volt egy nagyon erős lámpája, amivel a fákat pásztázta.
Pár perc után meg is pillantottunk egy baglyot, amint békésen egy ágon pihent. Az erős fényre megfordult, aztán visszafordult, és nem törődött velünk. Kis idő múlva megpillantottunk még egyet egy oszlop tetején, de ez nem sokkal utána tovaröppent. Ezután a széles folyóról bekanyarodtunk egy keskeny mellékágra, ahol elvileg jobban láthattuk volna az állatokat, de úgy tűnt, ezen az éjszakán minden eltűnt. Bár hallottuk az erdő hangjait, amik inkább rovaroktól, bogaraktól jöhettek, mert a madarak már aludtak az ágakon, csak éppen nem vettük észre őket. Csupán még egy kék jégmadarat láttunk, és ennyi adatott mára. A csónakos azt mondta, hogy ez teljesen szokatlan, de nem vagyok benne biztos, hogy máskor többet lehet látni. Hiszen annyira sűrű a fák lombozata, hogy nagyon nehéz lehet köztük észrevenni az alvó madarakat, állatokat.
Ez a csónakázás egy óra hosszat tartott, és már vissza is mentünk. Bár túl sok fárasztó dolog nem volt a mai napon, mégis elfáradtunk, és örültünk, hogy nyugovóra térhettünk. Ezen a helyen újból el vagyunk zárva a külvilágtól, nincs internet, úgyhogy több idő volt alvásra.
12.30-ra ígérte az utazási iroda, hogy értünk jönnek, és valóban pontosan meg is érkeztek. Mivel a 3 napos programunk után ugyanebbe a szállodába jövünk vissza, nem volt gond itthagyni a felesleges hátizsákokat. Most már tényleg igyekeztünk csak a legszükségesebbeket magunkkal vinni, így egy hátizsákba és egy kisebb válltáskába be is fértünk.
Ez a három napos program a Kinabatangan folyóról szól, ahol több utat is fogunk megtenni kis csónakokkal, hogy meglássuk a növény és állatvilágot a folyó környékén. A Kinabatangan folyó Malájzia második legnagyobb folyója, 560 km hosszan folyik Borneó szigetén. Híres arról, hogy nagy gyakorisággal lehet megpillantani az exotikus madár és állatvilágot, növényzetet. A környék tökéletes helyet biztosít a sósvizű krokodilok számára, a buja növényzet, a fák part menti sűrű lombozata kiváló hely a nagyorrú majmoknak (háremnyi feleségükkel), orangutánoknak, makákó majmoknak, törpe elefántoknak, lizárdoknak, és természetesen a madaraknak.
Hosszú volt az út, és eleinte csak műveletlen területeket, banánfákat, kisebb településeket láttunk. Majd nagyon szomorúan tapasztaltuk, ahogy haladtunk tovább, mindenütt csak pálmafákat láttunk, amiket az olajukért termesztenek. Természetesen az esőerdőket pusztítják, és helyükre ültetik a pálmafákat, így egyre zsugorodik az a hely, ahol ez a állatvilág élhet. Köztük nem egy csak Borneóban őshonos, úgyhogy ha ilyen iramban szaporodik a pálmaültetvények száma, unokáink már nem biztos, hogy látnak orángutánokat vagy nagyorrú majmokat.
Fél 4 körül megérkeztünk a szállásunkra, ami megint egy igazi szafari szállás.
Ebből kifolyólag nem egy luxus hely, de nagyon örültünk, hogy legalább volt légkondink a szobában, mert anélkül iszonyatos meleg volt.
Lecuccoltunk, és az első csónakázásra 4 órakor került sor. Azért ekkor, mert ebben az időben kezdenek az állatok aktívabbak lenni, hiszen a napközbeni hőségben inkább hűsölnek valahol az erdő mélyén.
Motorcsónakokkal mentünk, a miénkben nyolcan voltunk, és persze a csónakos.
Sokáig figyelhettük, amint tornamutatványokat végeztek az ágakon, hogy megszerezzenek egy-egy gyümölcsöt. A kicsinek az anyjától kell megtanulnia, hogyan ugrálhat az ágak között, hogyan kapaszkodhat.
Hihetetlen hosszú és hajlékony karjaik/lábaik vannak, és nagyon erősek. Hosszú ideig meg tudják tartani saját súlyukat egy végtagjukkal is.
Amikor már eluntuk nézegetni őket, tovább hajóztunk, és kis idő múlva a huncut, makákó majmokat pillantottuk meg az ágak között.
Először csak egyet-egyet lát az ember, de ha megállunk, és folyamatosan nézzük a fát, kiderül, hogy rengetegen vannak.
Tovább menve a nagyorrú majmokat pillantottuk meg, amik a leggyakoribbak ezen a területen. Messze a fák tetején volt egy nőstény a kicsinyével. A nőstényeknek nincs annyira nagy orruk, inkább Pinokkióra emlékeztet.
 |
| Elmélyült bolhászkodás |
 |
| Mintha egy mellény lenne rajtuk |
Ezután újból a nagyorrú majmokat figyeltük, és most láttunk hímeket is.
Több helyen is megálltunk, és néztük ezeket a majmokat, és egyszer még egy szarvascsőrű madarat is megpillantottunk a távolban. Mivel 2 órás volt a délutáni csónakázásunk, vissza kellett indulnunk.
Mire visszatértünk, már elérkezett az étkezés ideje. Büfé jellegű volt a vacsora, valamilyen csirkéből, rizsből, egy nagyon finom rántott zöldségből, amit nem ismertem fel, hogy mi volt, és párolt zöldségekből állt a vacsora. Kaptunk utána még egy kis görögdinnyét is.
Vacsora után még szó sem volt, alvásról, egy esti hajókázás is benne volt a programban. Jól bekentük magunkat szúnyogriasztóval, mert nem akartunk a szúnyogok martalékává válni, de végül is nem nagyon volt szúnyog. Fél 8-kor indultunk el, amikor már sötétedett, hiszen azt is meg akartunk látni, vagy inkább hallani, hogy milyen az éjszakai élet a víz körül. Mivel koromsötét volt, nem gondoltam, hogy sokat fogunk látni, de a csónakosnak volt egy nagyon erős lámpája, amivel a fákat pásztázta.
Pár perc után meg is pillantottunk egy baglyot, amint békésen egy ágon pihent. Az erős fényre megfordult, aztán visszafordult, és nem törődött velünk. Kis idő múlva megpillantottunk még egyet egy oszlop tetején, de ez nem sokkal utána tovaröppent. Ezután a széles folyóról bekanyarodtunk egy keskeny mellékágra, ahol elvileg jobban láthattuk volna az állatokat, de úgy tűnt, ezen az éjszakán minden eltűnt. Bár hallottuk az erdő hangjait, amik inkább rovaroktól, bogaraktól jöhettek, mert a madarak már aludtak az ágakon, csak éppen nem vettük észre őket. Csupán még egy kék jégmadarat láttunk, és ennyi adatott mára. A csónakos azt mondta, hogy ez teljesen szokatlan, de nem vagyok benne biztos, hogy máskor többet lehet látni. Hiszen annyira sűrű a fák lombozata, hogy nagyon nehéz lehet köztük észrevenni az alvó madarakat, állatokat.Ez a csónakázás egy óra hosszat tartott, és már vissza is mentünk. Bár túl sok fárasztó dolog nem volt a mai napon, mégis elfáradtunk, és örültünk, hogy nyugovóra térhettünk. Ezen a helyen újból el vagyunk zárva a külvilágtól, nincs internet, úgyhogy több idő volt alvásra.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése